, (pěr-ěg-et-ő) fn. tt. pergetyű-t. Általán, eszköz, melynek rendeltetése, hogy peregjen, milyen az orsó pereszléne, a tengelyen levő pengő karika, holmi játékféle csigák, melyeket el szoktak perdíteni, különösen az úgynevezett brúgatyú. A tengelyen levőnek neve máskép: fergetyű.
Gyöke a forgásra vonatkozó pěr; alakjára nézve pedig azon szók osztályába tartozik, melyek eredetileg részesülök, p. csengető, csergető, zörgető, süvöltő, töpörtő: csengetyű, csergetyű, zörgetyű, süvöltyű, töpörtyű stb. és így pergetyű am. pergető szenvedő értelemben.