, (perest-oldó) ösz. fn. Némelyek a régi törvényekben eléforduló pristaldus-t akarták ama szóval magyarítani. Különösen eléjön ez Kálmán király 1-ső végzeményében, és az arany bullában, s jelent birói végrehajtó s idéző szolgát (Bartal György) vagyis poroszlót, mely régente porosztó alakban dívott, pl. a Müncheni codexben. Már pedig alig kételkedhetünk, hogy pristald-us és porosztó (későbben: poroszló) mind hangokban mind jelentésökben tökéletesen egyeznek.