, (pěr-ěg-ő) mn. és fn. tt. pěrgő-t. 1) Ami peregve mozog, forog. Pergő orsó, rokka, pereszlén. Pergő gyöngyök, könyűk, vízcseppek. 2) A magyar táncznak azon része, midőn a tánczosok egymásba fogódzva köröskörűl forognak. 3) Baranyában mint önálló főnév jelent rokkát is, honnan pergős am. esztergályos. 4) Némely tájakon szintén főnévül használtatik, s am. kicsi kolomp a barmok nyakán. V. ö. PĚRĚG, (1).