, PERESZLÉN, (1), fn. tt. pěrěszlen-t, v. pereszlén-t tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Karikaforma pergő eszköz, különösen a fonók orsójának alján, orsó aljára függesztett karika, nehéz gomb, orsópergető (Szabó D.). Fürge, mint a pereszlen. (Km.).
E szónak gyöke a forgást, kerek mozgást jelentő pěr, melyből pereg, perdül, perget stb. származnak. Törzse az elavult peresz, am. körös, melyből pereszet am. körösöl forog, s innen pereszlő, pereszle, azaz körösen forgó, így képződtek a hetel kotol, vizsol, pisel, csoroszol, doroszol igékből: hetle kotla, vizsla, pisle, csoroszla, doroszló stb.; végre n utóhanggal, pereszlen, mint eleve eleven, mereve mereven, kerecse kerecsen stb. Mind ezek, valamint több hasonlók, nem egyebek, mint módosított igenevek. V. ö. OROZLÁN. Gyarmathi Sámuel szerént a szláv nyelvekben is eléjön: prszlen, perszten, parszten.