, (pěr-ěl) önh. mn. pěrěl-t, htn. ~ni v. pěrleni. 1) Másod vagy többed magával haragos indulatból fakadó szót vált, vitatkozik, lármát üt. Perelnek a piaczon öszveveszett kofák, a roszul élő házastársak, az osztakozó örökösök. A ki urával perel, annak csak Isten orvosa. (Km.). Öszvetéve: cserelperel v. csörölpöröl. Igekötővel: kiperelni magát, am. perrel kiadni, kitölteni haragját. 2) Törvénykezési ért. bizonyos ügyben ellenfelével a biró előtt vitatkozik. Becsületsértési, örökösödési, elválási ügyben perelni. Valakit beperelni, megperelni, am. pert indítani ellene. Elperelni valamit, am. per utján elnyerni. V. ö. PĚR, fn. PĚRELÉS, l. PĚRLÉS.