, (per-ecz), fn. tt. perecz-ět, harm. szr. ~e, v. ~cze. Általán, körös, tekervényes fonadék vagy olyan alakú test, melyet pergetni, forgatni, kerék gyanánt hajtani, hengergetni lehet. Pereczbe font haj. Ruhából csinált perecz, azaz tekercs, milyet pl. a fejre tesznek, midőn terhet hordanak rajta. Karperecz, ékszer a karon. Vállperecz, forgócsont a vállban. Nem illik disznó orrára az aranyperecz. (Km.). Különösen, tekervényes sütemény. Vajas, sós perecz. Debreczeni, füredi, rábaközi perecz. Pereczet sütni, árulni.
Alakjánál fogva azon per gyökü szók osztályába tartozik, melyek körös mozgást vagy formát jelentenek, mint: pereg, perdül, perget, pereszlén, továbbá a szintén ajakhanggal kezdődő bereg, fereg, fergetyű, ferde stb. Egyezik vele a persa burz (gyürü) német: Bretzen, Brezen, Bretzel, máskép: Kringl, svédül: Kringla, melyekben, mint Adelung jól vette észre, a körnek (Ring, Kreis) alapértelme rejlik, sőt a latin spira előtétlen s nélküli gyöke is ide tartozik.