v. PEREM, (per-ém) fn. tt. perém-ět, harm. szr. ~e v. ~je; öszverántva: prém. Széles ért. akármily ruhának vagy ruhaneműnek szegélye, pártázata, mely azt körülveszi, s némileg ékesíti, vagy czélszerűbbé teszi. Kalapperém, gatyaperém. Arany, ezüst perém. Rojtos, fodros perém. "Ő pereméket felmagasztatják. (Münch. cod. Máté 23. Dilatant phylacteria sua; mit Káldi így fejez ki: "Megöregbítik az ő perémeket. Károlinál: "Köntösöknek prémjeit meghosszabbítják. Tárkányinál: "Megnagyobbitják ruhaszegélyeiket.) Szorosb ért. gyapjas, szőrös, pelyhes bőrből való szegély, leginkább a téli öltözékeken. Bárány-, nyuszt-, nyest-, róka-, asztrakánperém; muszka perém; fehér, fekete perém. Perémet felvarrni, lefejteni, a molyok ellen oltalmazni. Átv. értelemben, általán am. szegély, szél.
"Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről.
Petőfi.
Egyezik vele a német Bram vagy Brame, mely Adelung szerént am. be-rahm, mintegy: rámázat, t. i. a körítés alapfogalmával; egy más német nyelvész szerént: das rund herumlaufende; ebből kiindulva a magyar perém gyökeül azon pěr vehető, mely több szavainkban körös mozgást, illetőleg kört, kerületet jelent. V. ö. PĚR, gyök (1).