, PERDÜL, (pěr-d-űl) önh. m. pěrdűl-t. Pergő, körösen forgó mozgásba jő. Ujjak között perdül az orsó. Lábnyomásra perdűl a rokkakerék. Sarkon perdülni. Tánczba perdülni. Ki-, beperdűlni. Elperdűl a koczka. Elperdűlt a szerencse (Szabó D.). V. ö. PĚRĚG, ige.