, (pěr-ěg) gyak. önh. m. pěrěg-tem, ~tél v. pěrgěttem, pěrgěttél, pěrg-ětt v. pěrěg-ětt, htn. ~ni, v. pěrgeni v. pěrgni. 1) Bizonyos gyöngébb nemü rezegés között forog, körösen mozog. Pereg az orsó, a rokkakerék. 2) Mondjuk különösen holmi gömbölyü alakú kisebb testek, pl. magok, gyöngyök stb. gördülő elhullásáról. Hüvelyéből kipereg a bab, toklászából a köles, búza. Szétperegnek a borsószemek, a füzérről leszakadt gyöngyök. Gömbölyű alakjoknál fogva peregnek a vizcseppek, a szemekből hulló könyűk. Hangjára, és gyors mozgására nézve, pereg a nyelv, pereg az ujjak között sebesen forgatott bot, pereg az óra.
E szónak gyöke a hanggal járó kerekmozgást jelentő per, s legközelebb rokonai: bereg, fereg, vastaghangon: forog; V. ö. PĚR, (1), gyök; továbbá parittya, párkány.