, (pěr-cz) fn. tt. pércz-ět. 1) A megégetett, kisütött szalonnának rostja, töpörtője, gömbölyűbben ejtve: pörcz. Ez értelemben gyökre rokon a pěrgěl, pěrzsěl, pěrnye szókkal. 2) Egy-egy íz az ujjakban, vastaghangon porcz, melyből porczika am. ízecske. Rokon a kicsit jelentő parány, pere, piri, pirinyó szókhoz. 3) Az időfolyamnak egy kis ízecskéje, részecskéje. Egy perczre meglesz. Egy perczben vagy perczen múlt. A székelyeknél: micz. Különösebben az órányi időnek egy hatvanad része, (nagy percz), melyből ismét egy hatvanad rész másodpercz-nek v. kispercz-nek mondatik. Mennyiben az óra ingájának perczegő mozzanataira vonatkozik, hangutánzónak tartandó; egyébiránt azon par, per, pir gyökü szókhoz is rokonítható, melyek a maguk nemében valami kicsit jelentenek, mint a latin minutum. V. ö. PARÁNY.