, (ostrom-ol-ás) fn. tt. ostromlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hadi működés, mely által bizonyos erődített helyet, pl. sánczokat, bástyákat, várakat ostromolnak. Átv. ért. erőszakos kérés, kicsikarás, zsarolás, vagy tolongás, tolakodás. V. ö. OSTROMOL.