, (ostor-inda) ösz. fn. Némely növény tövéből nőni szokott, s a földön elterülő hengeres (ostor forma) hajtás, mely a végén legyökerezik, rendszerént még keletkezése évében szárat vagy virágot hajt; ilyen ostorindája van a tavaszi violának. (Gönczy Pál).