, (ok-ta-lan-ság) fn. tt. oktalanság-ot, harm. szr. ~a. Gondolkozásnak, vagy cselekvésmódnak azon tulajdonsága, midőn a józan ész szabályaival ellenkezik, esztelenség, bolondság. Oktalanság volt úgy beszélned. Minden tette oktalanságra mutat. V. ö. OKTALAN.