, (ostor-hěgy) ösz. fn. Az ostornak vége, mely rendesen úgynevezett sugárbót áll. Ostorhegyre venni a lovat. Ostorhegygyel megpeczczenteni a csikót. Ostorhegyre, hord a puska, vadászok nyelvén azon puskáról mondják, mely a serétet hoszszant és nem terítve vtága. (Bérczy Károly).