, (ostoba-ság) fn. tt. ostobaság-ot, harm. szr. ~a. 1) Az észtehetségnek tompasága, felfogási erőnek hiánya. Ostobasága miatt semmire sem használhatni őt. 2) Tudatlanság, müveletlenség, ügyetlenség, melyet valaki beszédében vagy tetteiben kellő isméretek, és ügyesség hiányában mutat.