, (osz-t-oz-ás) fn. tt. osztozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvő állapot, midőn valamely jószágból, pl. örökségből, nyereményből, zsákmányból a hozzá köz jogot tartók kiveszik illető részeiket. A végrehajtott lopás után osztozáshoz fognak a tolvajok. Minthogy e cselekvés gyakran perre, veszekedésre ad alkalmat az illetők között: innen átv. ért. jelent pert, veszekedést, ortályozást is.