, (ostrom-ol) áth. m. ostromul-t, v. ostrom-lott, htn. ~ni, v. ~ani. Hadviselési ért. valamely erődített helyet, pl. sánczot, bástyát, várat tömegesen megrohan, hogy azt bevehesse.
"Ki tudja méltán irni az öklelő
Hajdú vivását, amikor a lovast
Dárdája szúrja, s mennykövek közt
A meredek falat ostromolja?
Berzsenyi.
Szélesb ért. valamely helyet hadsereggel bekerít, körülvesz. Átv. ért. erkölcsi erőszakkal valakit rábirni törekszik valamire. Naphosszant ostromolják őt a kérelmezők. Továbbá erőszakkal tolakodik, nyomul, hogy valahová bejuthasson. A kiváncsi néptömeg időnek előtte ostromolja a szinkört, szinházat.