, (osz-ol-atlan) mn. tt. oszlatlan-t, tb. ~ok. Aminek alkotó részei tömegesen együtt vannak, egymástól el nem váltak, el nem széledtek. Oszlatlan népgyülés, társaság. Oszlatlan sürü köd, terhes felhők, sötétség. Oszlatlan barátok, testvérek. Átv. ért. a kedélyre vagy elmére vonatkozólag: oszlatlan gond, bú, szomorúság, mely a kedélyt folytonosan nyomja; oszlatlan kétség, elmehomály, mely a valót, igazat, bizonyosságot eltakarja. Határozóként am. el nem oszolva, el nem válva, el nem széledve, oszlatlanul.