, (osz-ol-at) áth. és mivelt m. oszlat-tam, ~tál, ~ott, par. oszlass. Eszközli, hogy a tömegben együtt volt részek egymástól elváljanak, különböző irányban elszéledjenek. Fegyveres kézzel eloszlatni az öszvecsoportosult lázadókat. Szétoszlatni a gyülés tagjait, a hadsereget. A nap sugarai oszlatják a ködöt, a fölszél oszlatja a felhőket. Bizonyos szerek által a daganatot, csömört eloszlatni. Átv. ért. a kedélynek borús állapotát, vagy az ész homályát elűzi. Gondot, bút, bánatot, szomorúságot borral oszlatni. Kétséget oszlatni. Valamely történeti kérdés nehézségeit, homályait eloszlatni.