, (ország-alkotmány) ösz. fn. Általán azon megállapított polgári intézmények öszvege, melyek a törvényhozó, végrehajtó, és igazgató államszervezetet teszik. Ez értelemben minden országnak van saját alkotmánya, mennyiben bizonyos törvények, és kormányszabályok szerént igazgattatik. Szorosb ért. az illető fejedelem és nemzet közt kötött szerződéssé öszvege, melyeknél fogva a törvényhozási, végrehajtási, és igazgatási hatalmat többé-kevesbbé közösen gyakorolják. Ez értelemben az önurasági, vagy kényuri kormány alatt nincs országalkotmány. (Constitutio).