, (ostor-kod-ik) k. m. ostorkodtam, ~tál, ~ott. Székely tájszólás szerént am. orczátlankodik, szemtelenül viseli magát. Talán a székelyek az ,ostorkodás alatt eredetileg oly orczátlankodást értettek, melynél fogva valaki, mintegy ostorlás, vagyis szemtelen sürgetés, erőszakolt kérés, zsarolás által gyötör másokat?