, (orr-ol) áth. m. orrol-t. 1) Valamit szagol, orrával megérez. A vizsla megorrolja a vadat. 2) Átv. valamiért, minthogy nem tetszik neki, orrát fintorgatja, vagy népiesen szólva: felüti az orrát. Szabó Dávidnál am. boszankodik: "Nagyon orrolta hátrahagyatását. Kriza J. szerént a székelyeknél azt is teszi: boszút forral.