, (om-ol-ás) fn. tt. omlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn valami omol, vagy omlik. Falomlás, kőomlás, leomlás. Néha jelent erőszakos kitörést, kirohanást. Víznek kiomlása az elszakasztott gát résén. Véromlás a megvágott éren. Ezen értelemben máskép: ömlés. V. ö. OMOL.