, (orgona-as) mn. tt. orgonás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Orgonával ellátott. Orgonás templom. Orgonás mester, ki orgona mellett énekel, különböztetésül a könyökös mester-től, ki orgonátlan templomban könyökére dőlve végzi énekét. 2) Orgonafás, orgonafát termő, vagy orgonafával beültetett. Orgonás kert.