, (nyug-idő) ösz. fn. Általán, idő, mely alatt valaki a rendes munkától megszünik, hogy kinyugodja magát, vagy más szükségének eleget tegyen, péld. hogy egyék, alugyék. A nyugidő kezdetét és végét harangszó által tudatni a munkásokkal. Egy órai, félnapi, heti, hónapos nyugidő.