, (nyolcz-esztendős) ösz. mn. Életkorra vonatkozólag am. nyolcz esztendőt élő, vagy élt. Nyolczesztendős fiú; nyolczesztendős korában meghalt. Mondják élettelen dolgokról is, mennyiben létezésök tart, vagy tartott. Köpenye már nyolczesztendős, és jó. Nyolczesztendős bort iszik.