, (nyi-l-am-l-ik) k. m. nyilaml-ott, htn. ~ani. 1) Hirtelen megnyilik, széthasad, szétválik, rés, hézag támad benne. Nyilamlanak a felhők, midőn a nap sugarai áttörnek rajtok. 2) A székelyeknél am. előre nyulamodik. A ló elényilamlott v. nyilamodott. (Kriza J.).