, (nyih-og) gyak. önh. m. nyihog-tam, ~tál, ~ott. 1) Emberről szólva, csintalan, pajkos, élénk, vagy félig elnyomott vékony nyi nyi hangon nevet. Nyihognak a csintalankodó legények és leányok. 1) Nyihog a ló is, midőn egymást bántja, vagy haragszik, vagy nyugtalankodik. V. ö. NYERÍT.