, (nyelv-hang) ösz. fn. Nyelvtani ért. azon betü- v. szóhangok, melyeket különösebben a nyelv idomitása és mozgatása által ejtünk ki, milyenek az l n r d t és módosulataik. Egyébiránt a g k h torokhangok s a sziszegő foghangok kiejtésekor is a nyelv sajátnemüleg működik.