, (nyak-án-g-at) önh. m. nyakángat-tam, ~tál, ~ott. Vonakodást nyilvánít, mintegy nyakat fordít; vagy talán az elvont nyak (nyek) gyökből származott, mintegy nyekegve vagy nyekegéssel válaszol valamire. Székely szó. Te mít nyakángatsz annyit, tán nem akarsz jőni. (Kriza J.).