, NYŰGÖLŐDIK, NYÜGLŐDIK, (nyűg-öl-ő-d-ik) belsz. m. nyűgölőd- v. nyüglődtem, ~tél, ~ött. Oly emberről mondják, ki másnak alkalmatlankodik, folytonosan hátráltatja, akadályozza valamiben; ki embertársának terhére van, péld. a szüntelenül anyján csüggő gyermek, a kelletlen vendég stb.