, v. NYÍV, (1), önh. m. nyí-tt v. nyí-vott. Mondják különösen kutya- és macska-kölykekről, midőn az anyai vaczokban éles vékony hangon sírnak. Átv. ért. alkalmazzák a kisded csecsemőkre is. Gyöke a hangutánzó nyi, melyből nyihog, nyifog, nyifa, nyikog, nyikorog, nyikkan, nyiharász, és származékaik erednek.