, fn. tt. nyüst-öt, harm. szr. ~je. 1) Dunán túl, nevezetesen Balaton vidékén, kóczból, csepüből font gorombábbféle fonal, holmit zsineg gyanánt öszvekötni való; nyüstfonal, különböztetésül a szösz- vagy szálafonaltól. 2) A csizmadiák erősebbnemü fonala, némely tájakon tótosan: dratyva. 3) A takácsoknál a szövőszékben azon vastag fonalak, melyekbe a mellékfonalakat eresztik, s melyek a borda járásához képest ide-oda mozognak, izegnek. 4) Némely tájakon nyüstnek mondják a felhúzott fonalaknak azon részét, mely a vászon végén rojt gyanánt megmarad.
Eredeti jetentésére részint rokon a nyű igéhez, minthogy a nyüst (nyűs, nyűttes) némely jelentéseiben tulajdonkép am. kártolás, gerebenezés által elnyűtt kóczból készített fonal; részint származtathatik nyűs, v. nyüzs gyöktől is, minthogy kivált a szövőszéki nyüst mindig nyüzsög, vagyis ide-oda izeg-mozog; egyébiránt rendszerént ez is vastagabb fonalból van készitve.