, NYULIK, (nyu-ul-ik) k. m. nyúl-tam, ~tál, ~t. Valamely test nyomás, húzás, feszítés által hosszabbra, vagy szélesebbre terjed, vagyis tömegesített részei egymástól, vagy bizonyos ponttól távolodó helyzetbe jönnek. Nyúlik a húr, ha csigázzák, a bőr ha húzzák. Megnyúlt a kötél. Nyúlik a pőrölylyel vert tüzes vas. Kinyúlik a feszített nyak. Nyúlik a bor, vagy más hig test, midőn megsűrüsödik, s nyálkássá leszen. A szomorúfűz ágai lenyúlnak a földre, am. lefüggenek. Átv. ért. mondják időről, és idővel viszonyló dologról, midőn tovább halasztódik, nagyobbodik. Nyúlik a pör. Élete kinyúlt, messze nyúlt. Szintén átv. ért. valamely ingatlan testnek, nevezetesen térnek, földnek, épületnek stb. része a többinél távolabbra terjed. Ezen határnak egyik csúcsa benyúlik a szomszéd falu határába. Nyúlik az út. Ami házunk átnyúlik a másik utczába. A nyúlik és nyújt között oly viszony van, mint a rejlik és rejt, fejlik és fejt, hajlik és hajt, oszlik és oszt, foszlik és foszt s némely rokonnemüek között. V. ö. NYÚJT.