, (nyö-g-d-écs-ěl) gyak. önh. m. nyögdécsěl-t. Fájdalomból, de gyöngébben és folytonosan, vagy gyakran nyög. Különösen mondják a nemi ösztön miatt epedő galambnemü madarakról, s átv. értelemben a szerelmesekről. Nyögdécselnek a galambok, giliczék. Rokon hozzá a turbékol, mely azonban inkább a szerelmi ösztönnek heves, pajkos nyilatkozatára, mint fájdalmas szenvedésre mutat. A középképző écs eredetileg a kicsinyező ics, miért máskép: nyögdicsel, mint: hangicsál, karicsál.