, NYÚGODT, (nyug-od-t) mn. tt. nyugodt-at. 1) Ami munkálkodni, mozogni megszünt, s az által új erőhöz jutott. A nyugodt munkások új erővel látnak dolgaikhoz. 2) Kedélyre vonatkozva am. nem ingerült, nem izgékony, nem hirtelenkedő. Nyugodt kedv, elme, sziv, lélek. Ngugodt lelkü. Nyugodt lélekkel türni a viszontagságokat. 3) Észt illetőleg am. higgadt. Nyugodt észszel megfontolni valamit. A d és t hangok szoros rokonsága miatt így is irják: nyugott.