, (nyug-jel) ösz. fn. Irt, vagy nyomtatott beszédben fekvőleges vonás () valamely mondat után; máskép gondolatjel, melyet használunk, midőn vagy gondolatunkat egészen ki nem fejeztük, s az olvasót annak kiegészítésére figyelmeztetjük; pl. ha még egyszer rajta érlek, majd ; vagy egymástól elszakgatott mondatrészek közötti zárjel gyanánt alkalmazzuk; vagy, midőn bizonyos szóra, vagy mondatra különös nyomatékot helyezünk.