, (nyu-ít-ó) mn. és fn. tt. nyujtót. 1) Aki, vagy ami nyujt. 2) Bizonyos eszközök neve, melyek által némely testek terjedelmét, szélét hoszszát nagyítani lehet, péld. konyhai fa hengerke, sodrófa, melylyel a tésztát nyujtják, különösen laskanyujtó. Szekérben nyujtónak mondják azon rudat, mely az első tengelytől a hátulsóig nyulik, ezeket egybefoglalja s igy az egész szekeret öszvetartja. A lőcs ha görbe nem volna, nyujtó lehetne. (Km.).