, NYUGHATLAN, (nyug-hat-[at]lan) mn. tt. nyughatatlan-t, tb. ~ok. Kinek testi lelki szervezete, illetőleg kedélye oly izgékony, oly ingerlékeny, hogy a legcsekélyebb hatásra mozgásba kell jönnie, s nyugton, békén, veszteg maradni nem képes, milyenek általán a gyönge idegzetüek, a betegek stb. Innen átv. ért. nyughatatlan álom, fekvés, ülés, állás. Nevezetesen akaratra, és működési körre vonatkozólag am. igen tevékeny, szüntelen fáradozó, serény, a henyélést, veszteglést gyűlölő. Nyughatatlan gazda, kereskedő, katona. Továbbá: ki vágyait, indulatait zabolázni nem képes, ki másokat háborgatni szeret, kicsapongó. Nyughatatlan elme, békezavaró laktárs. Hasonértelmü a ,nyugtalan szóval. Határozóként am. nyughatatlan módon vagy állapotban, nyughatatlanul.