, (nyom-ot-ik) k. m. nyomot-tam, ~tál, ~ott. Régi szó, körülbelül am. a mai nyomúl. "Maxentius császár kinyomoték az vidékre valami dolgáért. Katalin prózai legendája. "Azt látván az császárné asszon, azonnal Maxentius császár elében nyomoték. Ugyanott. "Szent István király nyomoték erdeli vajda ellen. Carthausi névtelen. "Es leányival el ura eleiben nyomoték, Ugyanott. Néha nyomorlik. "Mert Jézus elnyomodott (Káldinál: eltért) vala az sokasság kezzől, kik ott valának. Báthory László Bibliája. És ez a helyesebb alak, részint, mert van nyomod törzs, amidőn nyomot törzset nem ismerünk, részint mert általában a d hang alkotja nyelvünkben az önhatást, illetőleg a belszenvedést, a t pedig az áthatást, illetőleg külszenvedést.