, (nyom-on) ih. 1) Nyomban, azaz legott valami után, el nem maradva, közvetlenül. Nyomon követni, kísérni valakit. Némely kihágást nyomon ér a büntetés. 2) Akkor, midőn valaki elkövetett valamit; tetten; hevenyében. A tolvajt, gyilkost nyomon érték. "Genges (Gyöngyös) mellékiek.... hoztak volt lovakat el... az szegény nép befutott vala, utánok lénk (levénk), az nyomon megfogdosajok (fogdosók) es thervényt thénk (tevénk) reájok. Levél 1559-ből (Szalay Ág. 400. m. l.).