, (nyom-ó) mn. tt. nyomó-t. Minden, aki, vagy ami, akár tulajdon, akár átv. értelemben nyom. Vállakat nyomó teher. Könyvnyomó készület. Népeket nyomó zsarnok. Szivnyomó bánat, fájdalom, aggság. Lélekzetnyomó nehéz levegő. Mint főnév jelent személyt, ki nyom, vagy eszközt, melylyel nyomnak valamit. Káposztanyomó, mustnyomó, pecsétnyomó. V. ö. NYOM, ige.