, (nyom-d-ok) fn. tt. nyomdok-ot, harm. szr. ~a. 1) A tulajd. értelemben vett nyomásnak, különösen lábnak hátrahagyott jele. A hóban, sárban, homokban menőnek nyomdoka. 2) Átv. ért. bizonyos cselekvésnek, vagy szenvedésnek látszatos, vagy érezhető eredménye. A verésnek nyomdokai most is látszanak rajta. Háboru, betegség nyomdokai. 3) Példa, utánzott tett. Őseinek nyomdokait követi. Régiesen és tájdivatosan: nyomdék. "Kit úgy mondnak avagy irnak, hogy lött légyen tizenöt lábnyomdék. Régi magyar Passio (Toldy F. kiadása. 160. l.). Különbözik tőle a nyom törzs, mely egyszerü értelemmel bir, nyomdok pedig több, vagy hatályosabb nyomot jelent. Alakjára olyan, mint: szurdok, szándok, hajlok stb., melyek jobbára ily formában is divatoznak: szurdék, szándék, hajlék stb.