, (nyom-at-ék) fn. tt. nyomaték-ot, harm. szr. ~a. 1) Am. meg-, fel-, lenyomás által alakúlt valami. Különösen hangnyomaték újabb korban helyesen alkalmaztatott az idegen accentus kifejezésére, minthogy a hangsuly elnevezés csak a magas accentusra illik, ellenben nyomaték a mély accentust is magában foglalja; egyébiránt V. ö. HANGNYOMATÉK. 2) Egy vagy több szónak, vagy mondatnak is a beszédben erősebb hangoztatása. Szónoki nyomaték. 3) Erkölcsi, szellemi suly, mely valaminek nagyobb hatást kölcsönöz. Személyes tekintély által nyomatékot adott szavainak. 4) Anyagi suly, mely ráadásul adatik bizonyos sulymértékhez, szokottabban: nyomtaték. 5) Sebészi eszköz neve.