, (nyom-ás) fn. tt. nyomás-t, tb. ~ok, harm, szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valamit, v. valakit nyomnak, akár tulajdon, akár átv. értelemben véve. Engedni a nyomásnak. Lábnyomás, kéznyomás. Kinyomás, benyomás, lenyomás, fölnyomás, megnyomás, elnyomás, összenyomás, szétnyomás, visszanyomás. Levegőnyomás. Jobbágyok, alattvalók nyomása. Szenvedőleg is. Nyomás alatt meghajolni, meggörbedni. Éjjeli v. boszorkány nyomás (Alp); l. NYOMAG. 2) Mezőgazdasági ért. midőn valamely határt úgy osztanak fel, hogy részeit felváltva majd ugarnak s legelőnek hagyják, majd őszi, s majd tavaszi vetés alá használják, az ily határrészek egy-egy nyomást tesznek. E szerént három nyomásu határ az, melynek körülbelül egy harmada ugar, egy harmada őszivel és egy harmada tavaszival van bevetve. (Calcatura). 3) A székelyeknél jelent baromjárást, marhacsapást is.