, (nyom-a-kod-ik v. nyom-ak-od-ik) k. m. nyomakod-tam, ~tál, ~ott. Gyakorlatos kihatást és egyszersmind visszahatást, vagyis a cselekvésre visszaható szenvedési állapotot jelent, mert aki nyomakodik, az másokat nyom és azoktól visszanyomatik, péld. midőn nagy tömeg között keresztül akar törni. "Sőt visszahoztuk az hadakat, s ha kegyelmed még újobban utánok nem nyomakodott volna... itt fen ugyan veszteg lettek volna. Gr. Eszterházy Miklós nádor Rákóczy Györgyhöz 1644-ben. Ily jelentésüek: tolakodik, marakodik, verekedik, melyekben a k átalakult gyakorlatos g, a d pedig cselekvést, és az ik visszahatást képeznek. Különösen am. nyomról nyomra előre megy, odább törekedik, ellentállással küzködve nyomúl. Előre az ellenséggel szembe nyomakodni. Ez értelemben a viszszahatást azon nehézség képezi, mely nagyobb erőfeszítést kiván. Meg- v. lenyomakodik am. saját nyomása vagy sulya alatt megülepedik. Különbözik tőle nyomkod, és nyomúl.