áth. m. nyom-tam, ~tál, ~ott. 1) Egyik test a másikat, neki feszített erővel, vagy csupán sulyának nehézkedése által szükebbre szorítja, vagy akármily irányban helyéből kimozdítani törekszik. A menőnek lábai nyomják a földet. A beteg ember sokáig nyomja az ágyat. Térddel, vállal, kézzel, ököllel nyomni valamit. Vállait nagy teher nyomja. Mindenféle igekötőkkel párosúl. Benyomni a kalap tetejét, oldalát. Kinyomni a czitrom levét. A birkozó társat lenyomni a földre. A konkoly, gaz elnyomja a búzát. A gép fölnyomja a vizet. Taposva szétnyomni valamit. A turót gomolyába öszvenyomni. A csámpás láb félrenyomja, elnyomja a csizma sarkát. 2) Sulya által a mérlegcsészét, v. serpenyőt lefelé hajtja, s ez által a suly mennyiségét kimutatja. Mázsát, fontot, latot nyomó áru. Ez a búza többet nyom amannál. Innen erkölcsi, és szellemi ért. am. a maga nemében bizonyos hatása, értéke van. Az ő szava sokat nyom. Ezen felhozott okok keveset nyomnak. Némely szót megnyomni, am. erősebb hangon ejteni. 3) Rászorítás által bizonyos testek alakját más testeken kiképezi. Vászonra, gyolcsra holmi képeket, czifraságokat nyomni. A levélre a pecsétet rányomni. A kiszedett betüket, metszett képeket papirra nyomni. Átv. ért. 1) Másnak nehézséget, gondot okoz, erkölcsileg szorongat. Jobbágyait, alattvalóit nyomja. A szükség nagyon nyomja őt. Az erényt lehet nyomni, de nem elnyomni. 2) Szorítás által fájdalmat okoz. Nyom a csizma, kalap, csat, öv, szij. A ló hátát nyomja a nyereg. Valami nyomja a gyomrát, mellét. E nehéz levegő nyomja a tüdőt. Valami nyomja a szivét.
A nyom igében két viszonyos fogalmat kell megkülönböztetnünk, t. i. cselekvési erőt és szenvedő állapotot; ami nyom, az előbbre hatol, amit pedig nyomnak az többé-kevésbé enged, hátrál; tehát általán a távolítás (még pedig kényszerítő távolítás) alapfogalma alá tartoznak. V. ö. NY betű. Legközelebb fogalmi és hangrokonságban áll a no! indulatszóval, mely továbbmozgásra, indulásra buzdít, honnan nosza, noszol, nódít, nógat erednek; megfordítva on, melyből onszol származik. Így keletkezett a szintén távolt jelentő to gyökből tol, tosz, s a vékony hangu tö-ből töm, mely a tol és nyom igékkel értelmi rokonságban van, mint a tömöszöl, hangváltozattal, csömöszöl, gyömöszöl, vastaghangon csomoszol származékokból kitünik. Vámbéry szerént a csagataj nyelven jom-mak s a törökben jum-mak am. szemet húnyni; kezét benyomni; honnan: jomruk, jumruk am. bezárt kéz, ököl.