, (nyom ad-ék) fn. tt. nyomadék-ot, harm. szr. ~a. A nyomásnak eredménye, nyomás által létrehozott valami, s képzésére olyan, mint hulladék, ivadék. Nyomadékkép, melyet kinyomnak. (Szabó Dávid). Különösen átv. ért. bizonyos erkölcsi cselekvényi suly, szellemi erő, mely valamit nagyobb hatással eszközöl. Nyomadékkal beszélni, parancsolni. Keményebb foghangon: nyomaték, és ez szokottabb is.