, (nagyra-vágyó) ösz. mn. Mondjuk emberről, kit a dicsvágy nyugtalanít, rang, méltóság stb. elérésére ösztönöz. "Nagyravágyó emberek a magas czélt, melyet maguknak kitűztek, sokszor csak azért nem érik el, mert apró hiúságuknak ellent állni nem tudtak. (B. Eötvös J.).