v. ~LELKÜ, (něměs-lelkü) ösz. mn. Kinek erkölcsi érzései, vágyai, kivált mások irányában nyilatkozólag, nem alávalók, nem közönségesek, pl. ki nem alacson boszuálló, ki az erényt az ellenségben is tiszteli, ki gyöngédségre, részvétre hajlandó; nemes érzésü, nemesszívü.